A birodalom alapítása előtt 4419- ben született a Főnix király, Aenarion elsőszülött fia, akit Malekithnak nevezték el. Senki sem tudta még de nagy jövöt tartogatott neki a sors. Ő lett volna apja után király Ulthuan szigetén, de a nép nem így akarta. Gonosznak itélték, őt és anyját Morathit, aki sötét mágiára tanította fiát. Bel Shanaart választották meg, mint következő uralkodót, Malekith pedig térdet hajtott előtte. Ahogy felnőtt megkapta Nagarthye hercegi címét. A démoni invázi legyőzésével a tündék elindultak felfedezni az új világot. Malekith elhagyta Ulthuant. Előb-utóbb találkoztak a törpökkel, hamarosan egymás oldalán harcoltak a brutális Zöldbőrűek és a káosz bestiák ellen. A harcokban Malekith tökéletesítette harci képességeit és nagyszerű vezetővé vált, és nagy hírnévnek örvendett. Tovább utazott, fedezett fel dolgokat és harcolt. Aztán messze északon egy halott városban a kiváncsisága okán, a mágia tiltott mélységeinek- a káosz hatalmának. tanulmányozására fordította idejét. Ekkor kezdőddtek a változások. A káosz hadait legyőzték és a tündék egy része közös cél nélkül a hedonizmus világába mélyült.Kezdték ugyanazt látni és vallani, mint Malekith. Bel Shanaar semmit nem tudott tenni a nyugtalanság megakadályozása érdekében. Gyengének bizonyult a trónra. Mikor aztán az elsőszülött fiú visszatért a szigetre, mint megmentő, megigérte, hogy levadássza a kultusz követőit, elpusztítja a hamis bálványokat. Újra fogja egyesíteni az országot. Csak akkor mondott le erről, mikor rájött, hogy az anyja a kultusz feje. Addig-addig de sikerült elhitetni az országgal, hogy maga az uralkodó a kultusz vezére, és ezáltal az igazi vezérek moshatják kezeiket. Ulthuan a polgárháború szélére került. Shanaar a gyávák útját választotta és megmérgezte magát. A nagy szentélyben ezek után tárgyalások folytak, de a hercegek többségét nem hatották meg Malekith szavai. Gyilkosnak és árulónak bélyegezték. Ebben a pillanatban Nagarthye katonái törtek be az ajtón és harcok kezdődtek. Maga a vezetőjük a szent lánghoz lépett, hogy elfogadja Asuryn áldását, de csk a sikolyi viszhangoztak a kamrából, ahogy a lángok elnyelték a herceget. Leégett a haja a bőre és a húsa nagyrésze. Életben maradt, de maga a szent láng utasította el, ennél nagyobb megaláztatás még nem érte életében. Tanítványai vitték el a testét a szigetről, Ulthuan hercegeinek hulláin keresztül taposva, kik a szentélyben hullottak el. Távozása háborút robbantott ki. A legtöbb életben maradt hereg nem is tudott az eseményekről, egészen addig, amíg Naggaroth( a sötét tündék népe) népe meg nem ostromolta őket. Kastélyaik vezetőit túszként tartották fogva így érve el, hogy családjuk és hadseregük behódoljon neki. Ekkoriban senkinek nem volt erőseb serege a világon, hisz ezen harcosok a káoszt is megjárt veteránok voltak. A nemes tündéknek komoly fenyegetéssel kellett szembenézniük. A háborúk alatt a sötét tündék többször visszavonultak, átcsoportosultak és újratámadtak. Közel egy évszázadon át senki nem tudta legyőzni a másikat, mert egyikükben sem volt meg a kellő erő a végső győzelemhez. Most Caledor volt a Főnix király, Malekith általi fenyegetés megint ideért, illetve még el sem ment. Szép reggel virradt, szép a csatára. Harcosok ezrei álltak Caledor palotájának lépcsője alatt. Fegyvereiket ütemre verték a vörös kárpittal letakart márványon. Lothern, a főváros még a háború idején is a legszebb és legnagyobb város volt Ulthuan szigetén. A katonák lelkes készülődésének hangja beszűrődött a palotába, ahogy Caledor kinyitatta az ajtóit és kilépett a fényre, teljes harci pompában. Megfogta kardját, ami az oldalán lógott és büszkén végigvonult a tündéi közt a vörös kárpiton. A harcosok egyesével zártak mögötte, ahogy ő eljutott a sor elejére, az Ellyrian lovasok elé. Eme harcosokat maga Caledor fogadt fel, mert fiatalok alkották és gyors lovasok és ügyes lovasíjászok voltak. Földjük már Malekithez tartozott, de megtagadták annak szolgálatát, és hazaszöktek, hogy hű és eltökélt egysége legyen a Nemes tündék hadának. Ezekben a napokban is sok kisebb csoport szolgálta Ulthuant. A sereg már kivonult Lothern kapuin, és Maledorba tartottak. A lovasok már ekkor egy ideje visszatértek és jelentettek Caledornak.
-Nagykirály, Naggaroth serege már nincs messze. Mi már összecsaptunk a felderítőikkel, visszatakarodtak a sajátjaikhoz, már akik nem kaptak elég nyilat, ahhoz, hogy ott dögöljenek.
-Ki vezeti őket?-kérdezte Caledor, mintha nemtudta volna.
-Malekith, a Boszorkánykirály maga jött el. Seregével egyetemben.
-Harcosok! Meneteljetek utánnam, és én győzelemre vezetlek titeket! Maledor földjére!
Ahogy a nemestündék serege a hegyek közt leereszkedett a síkra, fel kellett venniük az alakzatot, mert Ellyrian lovasi szerint Malekith it van az orruk előtt.
-Ott jönnek királyom!
Caledor mintha saját népét látta volna közeledni, annyira nem volt különbség az ellenség és az övéi közt. De ez ne tévesszen meg senkit. Ezek a mocskos árulók, már régóta harcolnak Ulthuan népe ellen, ahogy ők is ellenük. Kegyetlen, számító népség voltak, tehát nem lehet könyörületet tanúsítani irántuk. Páncéljuk is eltért. Ugyanbból a fémből készültek, ugyanazok a kovácsok készítették, de vallásukhoz híven, színük fekete és lila volt, hercegeik saját címereivel. A sötét tündék fútólépésen közeledtek, de Caledor csak nyugodtan vonult fel a sajátjaival és némán bámulták a közeledő tündéket. A találóan elnevezett Rettegett lándzsások sorai közül( akik megszólalásig hasonlították a nemes elfek lándzsásaihoz) kívállt még kétfajta egység, kik gyorsabban akartak Caledor seregének vérét ontani, és a győztes csata után a túlélőket Naggarond hideg földjére, hogy ott kínozzák őket a halálukig, vagy rabszolgaként adják őket tovább más fajoknak. Az egyik a villámgyors, szinte semmi védőeszközt nem viselő női harcosok csoportja,kiknek fegyverzete csupán két kés és vad fürgeséggel haladnak és kerülik ki a legtöbb nyilat. Ők a tündeboszorkányok, kik külön kultuszt imádnak. A másik harcos réteg, kik csak ritkán mutatkoznak a csatamezőkön, de félelmet hoznak mindenkire, amint feltűnnek. Naggarond fekete gárdája, kik vetekedtek a Nemes Tündék Főnix gárdájával, és ugyancsak hasonló szerepkört töltöttek be. Lila palástjukat és sisakjuk tetején lobogó vörös díszt vadul lobogtatta hideg reggeli szél. A tündeboszorkányokkal ellenben, ők teljes páncélzatban, hatalmas alabárddal is félelmetesen gyorsak voltak. Caledor íjászai , mint minden tünde a legjobbak voltak a saját fegyverük terén, mégis csak néhányuk találta el a fürge női harcosokat. Caledornak volt más ötlete is. Amilyen gorsan csak tudta, az első sorba küldte a hadigépeket, hozzá értő harcosokkal. A gyönyörűen kidolgozott balliszták feje, nehéz aranyból készült és egy sas fejét formázta, a szárnyai voltak a hatalmas íj teste, rajta pedig legalább egy köteg dárda.
Gyorsan lehetett újratölteni és nagy a szórási aránya. Összesen tíz darbot állítottak egymás mellé, majd a Főnix király parancsára, mindet egyszerre lőtték ki, rendesen megsorozva ezzel Malekith hadát, még a feket gárda is veszteségeket szenvedett.
Caledor újabb parancsot adott. A lándzsások egyetlen emberként mozogva, rendezett sorokba a balliszták elé álltak és, miután egy csattanással zárták a pajzsokat, lándzsáikat egyenként eresztették rá annak tetejére. Hegyes végük már csak az ellenséget várta. A tündeboszorkányok pedig megpróbálták kijátszani ezeket a hegyeket és átjutni a pajzsfalon. A képzetlenebbek közül sokaknak még a csata elején ért véget a csata. Valamikor egyszerre két oldalról és felnyársalták a nőket. Akadtak köztük veterán harcosok is, kiket nem érdekelt, hogy hány sebbel tarkítják, és hogy mennyire esélytelen két tőrrel egy lándsza ellen küzdeni, mégis ügyesen forgatták fegyvereiket. Átvágva a pajzson kicsavarták az ellenfél kezéből a lándzsát és gyors apró szúrásokkal előbb kivéreztették őket, majd átvágták a torkukat. Caledor hosszú pallosával védte magát a késektől és közben különös varázslatokkal is szórta Malekith harcosait. De álljunk meg egy szóra, Caledor és serege kivállóan küzd, miközben a fekete gárda is becsatlakozik a vérontásba. A Nemes tündék vezérét egyik íjásza menti meg, mikor az egyik nő hátulról próbálja kivégezni, ezzel hatalmas dicsőséget szerezve népének. Na de hol van Malekith, Naggarond boszorkánykirálya?
A sikoly megadta a választ. A hátsó sorokban hirtelen pánik ütötte fel a fejét. Chrace fehér oroszlánjai és a Főnix gárda tagjainak fejszét kellett ragadniuk, hogy megvédhessék magukat. A sötét mágia mestere érkezett. Egy seregnyi nehézpáncélú kalózzal és átoktüskékkel. A legfélelmetesebb azonban az a szörny volt akit úgy neveznek: a Hidra. Az Átoktüskék harcosai, számszeríjaikat a pajszuknak támasztva egymás után több vesszőt is kilőttek. A meggyengített sorokra pedig a kalózok rohantak rá, némán, két hosszú, hullámos pengével. Az öt, kígyófejű szörnyeteg hangosan csörgette a farkát mikor becsatlakoztott a balszárny összezúzásába. Vörös színe csak még félelmetesebbé tette. Gyors csapásokkal támadott, támadásait pedig a farka csörgése jelezte. Aki a fogai közé kerültm az nem élte túl. A kínok közt vergődő tünde testét, egyszerre két fej is megragadta, majd ízekre tépte. Társai közé esett hullája az egész sereg morálját rombolta, de kitartottak. Lándszások vették őt körbe, fejszékkel is vágták az altestét. Különös összecsapások ígérkeztek a fehér oroszlánok és a kalózok közt. Az egyik oroszlán fejszéje állandóan csengett a harc hevétől. Lefegyverzett vele egy kalózt, majd félkézből a mellkasába vágta. A csont hangosan reccsent, és vér ömlött ki, miután a fegyvert kihúzta belőle. Az meg csak állt ott, mint akit odaraktak, és a harcos felfelé sújtva lefejezte. Egyre erősödő rikácsolást hallott a háta mögül. Szintén félkézből ragadta meg a magasból érkező tündeboszorkányt. Ujjai megszorultak a torkán, mielőtt teljes erejéből a földhöz csapta volna. Felé magasodott a fejszéjét lóbálva. A sötét tünde mintha hallotta volna az oroszlán ordítását és érezhette az erejét, ahogy koponyája kettéhasadt és vére beborította a győztest. A kalózok bámulatos gyorsasággal forgatták két kardjukat. Egyikük darbokra aprította egy lándzsás pajzsát, aztán mind a két pengét egyszerre döfte át a torkán, egészen markolatig. Megfordult, egy arany palástot látott meglebbeni maga előtt, majd a Főnix Gárda tagjának hatalmas alabárdját. Az elvétettte, s a fegyver a földbe vágódott, a kalózé viszont betalált. Felhasítva a páncélt a hússal együtt. Mellette küzdött egy társa is, de egy íjász majdnem végzett vele, ígyhát gyalázatos módon a hátában állt meg a penge. Közben a még mindig tántorgó nemes tündét, kinek az oldalán folytak ki a belei, visszakézből levágta a fejét is a díszes sisakjával és kihúzta az íjász hátából a másik pengét is. A két ellensége egyszerre ért földet, de már előtte halottak voltak. Kinézett magának egy fehér oroszlánt, látta, amint földhöz vágja a tündeboszorkányt és kettévágja. Sötét tünde módszer szerint hátulról akart lecsapni, de ellenfele a tiszta összecsapást választotta, gyorsan megfordult, meglepve ezzel őt és egyik pengéjét kicsavarta a kezéből. Aztán nagy csapásokkal támadt a kalózra, majd az utolsó sulytásnál a fejszéje lendülete elvitte ellenfele mellett, ő pedig felvágta a bal karját. Dühödten fordult meg és vágta le a kalóz bal karját. Kimerült volt, be akarta fejezni, ezért mégegyszer felemelte a fegyvert. A Sötét tündében még volt szusz. Szájából már a vér bugyogott, de jobbjával egy utolsót döfött felfelé. A fehér oroszlán megállt egy pillanatra. Tudta, hogy itt a vég. De végül hiába állt ki a gyomrából egy szablya, vasbakancsával taposta ki a levegőt a kalóz tüdejéből és lecsapott a fejszéje is. Mintha csak feleszmélt volna, hogy ő már halott. Lefeküdt a másik mellé és utolsó erejével is megpróbálta kihúzni magából a pengét, mialatt fénye lassan kihunyt. Caledor fáradhatatlanul vágta az árulókat, miközben a Hidra a szeme láttára tépte szét legjobb embereit. Az óriás szörnyeteg, már ezer sebből vérzett, és mérget fúlyt. Az egyetlen megmaradt ballasztához katonákat állított és saját maga lőtte ki a dárdákat, melyek az állat tüdejébe és két fejébe fúródtak. Malekith alig bírta varázslataival eltéríteni a zuhanó testet, így is egy csomó harcosa lelte halálat alatta. Aztán a csata új fordulatot vett. Malekith a Nemes tündék felé mutatott kardjával. Caledor pedig a Sötét tündék felé. Egy lovat kerített magának és utolsó rohamra indult Maledor mezején. Bátor harcosai két oldalról kerülték meg a Hidra tetemét, és lesújtottak Naggaroth seregére. Caledor varázslattal elvakította ellenséget, majd még több vérrel borította be a földet, lova előtt senki sem állt meg és végül Malekith is belátta, hogy a Főnix király a végsőkig kitart, akárhány katonát is veszít, ígyhát csatlakozott menekülő hadseregének maradékához. A Nemes tündék nagyon magas árat fizettek a győzelemért, de tisztában voltak vele, hogy Naggarond Boszorkánykirálya sosem fog lemondani arról, amit jogosan követel magának, egész Ulthuant és a Főnix király koronáját.
1, A világ őrei 1 rész